Megint nyár, a Balcsi vár,
A brigád régen készen áll.
Az idő jár, meg nem áll,
Ha indulsz, elhiszed - talán.
Hogy hová mész, te sem tudod,
De érzed nem lehet bajod.
A kaland hív, a messzeség,
A határ a csillagos ég.
Érzem, ahogy feldob a forró nyár,
Érzem, hogy a tenger csak ránk vár!
Érzem a szabadság illatát,
Érzem, ami jó-uóuó!
Érzem, ahogy feldob a forró nyár,
Érzem, hogy a tenger csak ránk vár!
Érzem a szabadság illatááááát.
Itt a vég, a lelked ég,
De te csak nyomod: még, még, még...
A banda jó, jön a hajó,
Teszi magát a sok csávó.
Ne fáradj még, előtted a cél,
Az élet csak neked mesél.
A szemed már, mindent lát:
Azt is, hogy merre tovább.
Érzem, ahogy feldob a forró nyár,
Érzem, hogy a tenger csak ránk vár!
Érzem a szabadság illatát,
Érzem, ami jó-uóuó!
Érzem, ahogy feldob a forró nyár,
Érzem, hogy a tenger csak ránk vár!
Érzem a szabadság illatááááát.
Érzem, ahogy feldob a forró nyár,
Érzem, hogy a tenger csak ránk vár!
Érzem a szabadság illatát,
Érzem, ami jó-uóuó!
mm
Kedvencek
music
:(
Volt egy nagyon gyönyörű pár, egy barna fiú és egy barna lány. Boldogok voltak hosszú éveken át, bárcsak ilyen lenne az egész világ! Igen... de örökké semmi sem tarthat, a fiú útja másfelé haladt, szerelmük most már csak egy emlék maradt. Egy álomszép álom foszlott szerte, a lány zsebkendője könnyeit nyelte, körülötte megváltozott minden, sajnos ő nem felejt könnyen. Aki most ránéz az utcán, azt kérdi magától: Miért? - Hisz nemrég már majdnem repült a boldogságtól, most pedig épp, hogy nem hal a szomorúságtól. Már elteltek hosszú-hosszú hónapok, s a lány azóta is egy srác miatt zokog. Egy srácra miatt ki most már másra mosolyog, s másnak küldözget óriási virágcsokrot. Szerették egymást hosszú éveken át, nem mondták, hogy elhervadt a virág. Fájdalom s könny ragyogott a szemében, hát nem jutott eszedbe 1x sem? Már mások ülnek kis piros padukon, olyanok akik szerelmesek és boldogok nagyon. Kár, hogy már engem nem tudsz szeretni, és sikerült ily hamar elfelejteni. Nekem ez nem megy ily könnyen, még most is emiatt folyik könnyem. Mire e levél hozzád elékezik a síró kislány már nem létezik! Nem láttál hulló csillagot? Én voltam az ki eltávozott! A temetőben egy harang fájdalmában kondul, a sok kisírt szem, a sír felé fordul, a sírban egy lány nyugodt, ki már hónapok óta nem mosolygott. Erdő mélyén egy kis híd alatt találtak rá, de sajnos késő volt már! A srác éppen kihívóan mosolygott egy szőke lány szemébe, mikor a postás levelet adott kezébe. A levél hangulata boldogtalan volt egy lány szerelméről és haláláról szólt! A fiú könnyes szemmel meredt a papírra, őrülten futott a temetőbe, sírva. Zokogva rogyott a kis sír előtt térdre, ráborult bocsánatot kérve. Rájött nem kellett más szerelme, csak azt az egy lányt szerette. Sírva átkozta magát, miért nem jött előbb erre rá. Szél fújt át az éji temetőn, és a fiú bánatosan, fejét a kis sírról felemelte. Fájdalmas hangon valaki megszólalt: SZERETLEK. A fiú ráismert a hangra, majd újra ráborult a kis sírra: Bocsáss meg nekem.
AJÁNLOM AZ OLDALT
