Megint nyár, a Balcsi vár,
A brigád régen készen áll.
Az idő jár, meg nem áll,
Ha indulsz, elhiszed - talán.
Hogy hová mész, te sem tudod,
De érzed nem lehet bajod.
A kaland hív, a messzeség,
A határ a csillagos ég.
Érzem, ahogy feldob a forró nyár,
Érzem, hogy a tenger csak ránk vár!
Érzem a szabadság illatát,
Érzem, ami jó-uóuó!
Érzem, ahogy feldob a forró nyár,
Érzem, hogy a tenger csak ránk vár!
Érzem a szabadság illatááááát.
Itt a vég, a lelked ég,
De te csak nyomod: még, még, még...
A banda jó, jön a hajó,
Teszi magát a sok csávó.
Ne fáradj még, előtted a cél,
Az élet csak neked mesél.
A szemed már, mindent lát:
Azt is, hogy merre tovább.
Érzem, ahogy feldob a forró nyár,
Érzem, hogy a tenger csak ránk vár!
Érzem a szabadság illatát,
Érzem, ami jó-uóuó!
Érzem, ahogy feldob a forró nyár,
Érzem, hogy a tenger csak ránk vár!
Érzem a szabadság illatááááát.
Érzem, ahogy feldob a forró nyár,
Érzem, hogy a tenger csak ránk vár!
Érzem a szabadság illatát,
Érzem, ami jó-uóuó!
mm
Kedvencek
music
Érdekes?
Szeretni valakit valamiért - igaz történetek
"SZERETLEK" - Intim, őszintén feltörő vallomás. Mégis, de sokszor hangzik el hiteltelenül, hazugul..., vagy nem hangzik el soha, pedig el kellene hangoznia... Hároméves unokám - a hétvégén - mesélés közben váratlanul kicsi kezét arcomnak szorítva e szóval fejezte ki háláját. Könny szökött a szemembe. Megéreztem, hogy most, ebben a pillanatban fut át rajta ez az érzés, s - izgalmas mese ide vagy oda - azonnal tudatnia kellett velem.
"A gyerekek még őszinték" - mondhatnánk erre.
Nemrégiben egy gyógyszálló fedett fürdőjében pihentem egy nyugágyon. Vidám emberek, kellemes meleg, vízcsobogás, tisztaság, nyugalom, elegancia vett körül. Idillikus környezet az ellazuláshoz... Jóleső érréssel konstatáltam az úszás, a gyógyvíz és a szauna csodálatos hatását. De jó lenne gyakrabban így regenerálódni. Igazán megállhatna most az idő! - gondoltam. De hát...
Ebben a pillanatban szemem a bejáratra tévedt. Testem megfeszült, szívem erősebben kezdett dobogni: Egy elhízott mozgássérült, fürdőruhás idős hölgyet tolt be tolókocsin a láthatóan fiatalabb, egészséges, mosolygós férje. Felforrósodott a levegő. Több tucat szánalmas szempár kísérte - az ettől zavarba jött - hölgy útját a medencéig.
Férje hihetetlen természetességgel, szinte ügyet sem vetve a külvilágra, kedvesen mosolygott rá, majd arcát, vállát gyengéden simogatva - a fürdő személyzetének segítségével, nem kis erővel - átemelte a medence szélére szerelt emelőszékbe. Ezt követően megfordították a szerkezetet a benne ülő tehetetlen nagy testtel. A néni lehajtott fejjel, nagy sóhajok kíséretében ereszkedett be lassan a vízbe. Férje azonnal lépett utána a medencébe. Átölelte megkönnyebbült, beteg párját, s fogta, szorította a kezét... Többen néztünk össze fátyolos szemekkel. Mélyen megható volt, ami egy szerető férj számára oly természetes.
(Megjelent az (Össze)Hordó c. móri havi lapban)
AJÁNLOM AZ OLDALT
