Megint nyár, a Balcsi vár,
A brigád régen készen áll.
Az idő jár, meg nem áll,
Ha indulsz, elhiszed - talán.
Hogy hová mész, te sem tudod,
De érzed nem lehet bajod.
A kaland hív, a messzeség,
A határ a csillagos ég.
Érzem, ahogy feldob a forró nyár,
Érzem, hogy a tenger csak ránk vár!
Érzem a szabadság illatát,
Érzem, ami jó-uóuó!
Érzem, ahogy feldob a forró nyár,
Érzem, hogy a tenger csak ránk vár!
Érzem a szabadság illatááááát.
Itt a vég, a lelked ég,
De te csak nyomod: még, még, még...
A banda jó, jön a hajó,
Teszi magát a sok csávó.
Ne fáradj még, előtted a cél,
Az élet csak neked mesél.
A szemed már, mindent lát:
Azt is, hogy merre tovább.
Érzem, ahogy feldob a forró nyár,
Érzem, hogy a tenger csak ránk vár!
Érzem a szabadság illatát,
Érzem, ami jó-uóuó!
Érzem, ahogy feldob a forró nyár,
Érzem, hogy a tenger csak ránk vár!
Érzem a szabadság illatááááát.
Érzem, ahogy feldob a forró nyár,
Érzem, hogy a tenger csak ránk vár!
Érzem a szabadság illatát,
Érzem, ami jó-uóuó!
mm
Kedvencek
music
oh:'(
Karácsony előtti utolsó napon a szupermarketbe siettem
> megvenni a maradék okat, amiket korábban nem tudtam.
>
> Amikor megláttam a sok embert, panaszkodni kezdtem
> magamnak:
> " Egy örökkévalóságig fogok itt rostokolni és még annyi más
> helyre kell mennem"
> "Karácsony kezd egyre idegesítőbbé válni minden egyes évvel
> Mennyire szeretnék csak lefeküdni és átaludni az egészet."
>
> Végül is át tudtam magam fúrni a játékosztályra és el is
> kezdtem átkozni az árakat, azon tűnődve hogy a gyerekek tényleg
játszani
> is fognak ezekkel a drága játékokkal? Amíg nézelődtem a
játékosztályon,
> észrevettem egy kisfiút, aki olyan ötévesforma lehetett, egy babát
> szorítva a mellkasához.
>
> Csak a haját simogatta a babának és olyan szomorúan nézett.
> Aztán a kisfiú odafordult a mellette álló idős hölgyhöz: "Nagyi, biztos
> vagy benne, hogy nincs elég pénzem, hogy megvegyem ezt a
babát?" Az idős
> hölgy ezt felelte:
> " Tudod te is: nincs elég pénzed hogy megvedd ezt a babát,
> kedveském"
>
> Aztán megkérte a fiút, hogy várjon meg itt öt percet,
> amíg ô elmegy szétnézni. Hamar el is ment. A kisfiúnak még mindig a
> kezében volt a baba.
>
> Végül, elindultam felé, és megkérdeztem tőle, kinek
> szeretné adni ezt a
> babát? "Ezt a babát szerette a húgom leginkább és ezt
> akarta a legjobban most Karácsonyra. Nagyon biztos volt benne
hogy
a
> Télapó elhozza neki."
> Azt válaszoltam, hogy talán tényleg el is viszi
> neki, de a kisfiú sajnálkozva válaszolt.
>
> "Nem, Télapó nem viheti oda neki, ahol most ô van. Oda kell
> ahhoz adnom anyukámnak, és így ő odaadhatja a húgocskámnak,
amikor
> odamegy. " A szemei olyan szomorúak voltak, amikor ezt mondta. "A
húgom
> Istenhez ment, hogy vele legyen.
>
> "Apa az mondja, hogy Anya is el fog menni Istenhez
> hamarosan, úgyhogy azt gondoltam, el tudná így vinni a húgomhoz."
>
> Megkértem a kisfiút hogy várjon meg, míg visszajövök az
> üzletből. Ezután mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról,
amelyen
> éppen nevetett. Aztán azt mondta nekem: "És meg azt is akarom,
hogy Anya
> elvigye neki ezt a képet is, így soha nem fog engem elfelejteni."
>
> "Szeretem anyukámat, és azt kívánom, bárcsak ne kellene
> elhagynia engem, de apa azt mondja, hogy el kell mennie, hogy a
húgommal
> legyen." Aztán ismét a babára nézett a szomorú szemeivel, nagyon
> csendesen. Gyorsan a pénztárcámhoz nyúltam, és kivettem belőle pár
> papírpénzt és megkérdeztem a
>
> fiút: "Mi lenne, ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis
> lenne elég?"
>
> Oké - mondta. "Remélem, van elég." Én hozzáadtam némi pénzt
> a fiúéhoz, anélkül hogy látta volna, majd elkezdtük a számolást. Elég
> pénz volt a babára, még egy kicsivel több is.
>
> A fiú ezt mondta: "Köszönöm Istenem, hogy adtál elég
> pénzt." Aztán rám nézett és hozzátette: "Megkértem tegnap Istent
mielőtt
> lefeküdtem aludni, hogy segítsen, legyen elég pénzem, hogy
megvehessem ezt
> a babát, így anyukám neki tudná adni a húgomnak. Meghallgatott!
Még
> szerettem volna annyi pénzt is, hogy vehessek egy szál fehér rózsát
> anyukámnak, de azért ezt már nem mertem kérni Istentől.
>
> "De ô mégis adott nekem eleget, hogy megvehessem a babát és
> a fehér rózsát. Tudod, anyukám szereti a fehér rózsát." Pár perc
> múlva az idős hölgy visszajött, majd távoztak. Teljesen más
hangulatban
> fejeztem be a bevásárlást, mint ahogy elkezdtem. Sehogy se tudtam
kiverni
> a kisfiút a fejemből-
>
> Aztán eszembe jutott egy helyi újság cikke két nappal
> ezelőttről, amelyik említett egy részeg embert, aki ütközött egy másik
> kocsival, amelyben egy fiatal nő és egy kislány volt. A kislány azonnal
> meghalt, az anya kritikus állapotban van.
> A családnak el kellett határoznia, hogy kikapcsolják-e az
> életfunkciók fenntartását szolgáló gépet, mert a fiatal hölgy soha sem
> tudna felkelni a kómából, amibe esett.
>
> Ez a család lenne a kisfiú családja?
AJÁNLOM AZ OLDALT
